Második gyermekkor.

Mondják, az időskor a második gyermekkor.

A menyem testvére két napja szült egy kislányt, ezért ma elmentek meglátogatni. A Mama - a Feleségem - még a balfi szanatóriumban tölti napjait, így én lettem a kisunokám gondozója néhány órára - nem először. Ez számomra maga a csoda, de most nem a szeretetről, vagy az érzéseimről akarok írni, akinek van unokája az úgyis ismeri ezeket.

Ennek a nyolc és fél kilós izmos kis héthónaposnak egyik kedvenc időtöltése, hogy a hóna alatt tartva a lábacskáit leeresztem a földig és akkor ő "fut", le-föl rugózik közben nyomkodja hátrafelé az illetlen részét, nagyokat nevet, és mosolyogva morog - mindeközben megy egy Halász Jutka DVD.

Ez késztetett az írásra.

Bevallom. Én beleszerettem Halász Jutkába, a hangjába, a dalok zenéjébe. A szövegükbe is. Mindig szerettem Bródyt, de most már tisztelem is. A szövegeinek - a gyermekdalokban is - mondanivalója, néha nagyon mély mondanivalója van.

Mielőtt leültem írni, megitattam Bálintkát, kicseréltem a pelust, karra vettem, sétáltam két bufiig, aztán a kis feje a vállamra billent és letettem aludni.

A Halász Jutka DVD még most is megy: "Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod..."

Én is ezt kívánom mindenkinek!