A volt Fogas Étterem - Siófok

Az épületet, ami az étteremnek helyet adott 1898-ban építette a Magyar Császári és Királyi Posta, mint betérő postahivatal, több funkcióval bírt. Egyszerre volt posta, lehetőség egy tál meleg ételre, egy pohár borra, serre, vagy frissítőre a postakocsin érkezőknek, de a mai terasz és télikert helyén lévő istállóban nyertek elhelyezést a váltó lovak, volt itt kocsiszín, de még patkoló kovács is. Stílusa és a belső kialakítása sokat megőrzött a hajdani hivatali képből. (Természetesen nem kapott műemlék jellegű védelmet.)

1926-ban a posta egy házzal tovább költözött, mert az étteremtől keletre lévő telken megépült a vidék egyetlen három szintes „Postapalotája”.Innen szinte töretlen a fejlődés útja, mert az épületet megvásároló borkereskedő család és az azt követő tulajdonosok kezében az először csak egy-tál ételeket kínáló nagyon egyszerű vendéglőből pár év alatt az akkori középosztály kedvenc étterme lett a Balaton aranyát megszemélyesítő Fogas étterem.

Túlélte a hűtőtáskás túristák korszakát, a visszatérni nem akaró vedégáradatot, a felfejlődő buliturizmust. A válság kezdetei azonban végleg elsöpörték. A legutolsó tulajdonos a siófoki székhelyű FOGAS K.f.t. 1990-től üzemeltetője és bérlője a patinás üzletnek, majd 1993-ban megvásárolta azt.

Az épület többször és több lépcsőben ujjul meg, kap új tetőt, homlokzatot, a hozzá tartozó reklámfelülettel, szociális blokkokat, nyílászárókat, ás megépül a valamikori nyitott terasz helyén Siófok legszebb fűthető télikertje, ami több funkciós és nyáron a belváros egyetlen közel 200 főt befogadó fedett terasza, ami a kisebb 100 fő befogadó képességű utca fronti teremből nyílik. A konyha egyszerre magyaros és nemzetközi, természetesen a ház specialitása a balatoni passzírozott halászlé 4-5 féle halból, a rántott ponty, a harcsa paprikás túrós csuszával, a fokhagymás busa roston, vagy a balatoni halak király a kunkorodó farkú fogas-süllő. A közel 100-féle ételt tartalmazó étlapon megtalálható a szarvas, a vaddisznó, a libamáj, a pulykamell, a sertés csülök, a velős pacal, a töltött káposzta, a körömpörkölt ugyanúgy, mint a kagyló, a kaviár, a békacomb, a homár, vagy a cápa-teak. Természetesen egy-egy oldalt foglalnak el az étlapon az olaszos tészták és pizzák, sertés és marhahús ételek, desszertek, de nem feledkeztek meg a gyerekekről sem, nekik külön étlapon volt kínálat.

Az étterem vezetője un. megosztó ember volt. Sokan imádták és kb. annyian utálták. Ennek okát most nem taglalnám.

Csak egy történetet mesélek el.

Keresztapám a nyáron rendes évi látogatásra érkezett hozzánk, hogy ellásson "bölcs tanácsaival" és kelemesen elkvaterkázzon, még élő haverjaival az Újhelyi kocsmában.

A pályaudvaron vártam, ahonnan kisétáltunk az állomás előtti parkolóba. Ahogy elpakoltam cuccait megszólalt:

- Ehetnénk a Fogasban egy harcsa paprikást túrós csuszával!

- Szó szerint; ehetnénk Béla bácsi, ha be nem zárt volna!

- Nem mondod!?

- A Fogas?!

- Igen azt hiszem eladták!

- Ez borzasztó!

- Na akkor sétáljunk el a Sió áruházba veszek valamit a kölköknek!

- Az még nincs kész!

- Micsoda?

- Hát nagybátyáddal építettük anno, mi az, hogy nincsen kész!

- Hát átépítés alatt van!

- Jó akkor kísérjél vissza talán még elérem a kanizsai gyorsot!

- Szervusztok, csókolom a családot!

- És te ehhez mit szólsz?!

- Örültök mi?

- Épül a betonváros?

- Hát?.... Csókolooo