SIÓFOKI WIW

siófoki közösségi portál: programok, blogok, fórum, fotók, videók, játékok

Az internet egy eszköz, és mint ilyen, építő és pusztító is lehet attól függően, mire használják. Az internet révén megoszthatunk egymással bármit, együttműködéseket indíthatunk el, és segítségünk eljut a világ bármelyik részébe. Gyorsan és olcsón érhetünk el információkat, és az egész világ kultúrkincsének forrásművei hozzáférhetők.

Mégis tudnunk kell, hogy vannak alábecsült veszélyei: a net például érzelmi és mentális függőséget okozhat. Ha naponta használjuk, érdemes megfigyelnünk, mi az első dolgunk reggelente felkelés után. Mennyi idő telik el, amíg be nem kapcsoljuk a számítógépet, hogy ránézzünk levelezésünkre? Mennyi időt fordítunk naponta netes böngészésre?

Akkor van baj, ha függni kezdünk a szolgáltatásaitól: e-mail, játékok, chat, közösségi oldalak, információk... Újabb hibával bővült rossz tulajdonságaink listája, hiszen ez a függőség károsan befolyásolhat kapcsolatokat, alááshat házasságokat és barátságokat, illetve gyengítheti és a virtuális világ rabjává teheti akaratunkat.

Az internet hozzájárult az életritmus mesterséges felgyorsulásához, szorongást és stresszt okozva. Már nem tartjuk be az élet természetes ritmusát, hiszen ma egyetlen idő létezik, amelyben nincsen sem ritmus, sem harmónia: a lineáris idő, az internet ideje.

Az internet igen hasznos lehet, ha konkrét információért megyünk fel a világhálóra, de az már gondot jelent, ha órákon át szörfözünk, csak hogy kielégítsük intellektuális kíváncsiságunkat, azzal áltatva magunkat, hogy többet akarunk tudni és naprakészebbek szeretnénk lenni.

A böngészés iránti mentális éhség megzavarhatja időérzékünket és fokozhatja szétszórtságunkat. Mivel megvan a veszélye annak, hogy csak felületesen érintjük a témákat, ezért nem biztos, hogy eljutunk a mélyebb megértésig, sőt, lehet, hogy nem is tanulunk semmit. Ha ugyanennyi vagy akár kevesebb időt egy jó könyv olvasásával töltenénk, lehet, hogy sokkal jobban táplálnánk belső világunkat.

Sajnálatos módon a bonyolult, vonzó és függőséget ébresztő világháló, keletkezésétől mind a mai napig úgy terjed, hogy lehetetlen irányítást gyakorolni felette. Megteremtett egy törvények és erkölcsi irányvonalak nélküli világot, mivel megadja a lehetőséget, hogy névtelenek maradjunk, olyasmit is mondhatunk és tehetünk, amit sohasem tennénk, ha a tetteinket fel kellene vállalnunk. Így bárki ítélkezhet és bírálhat anélkül, hogy felelősséget vállalna érte.

Ráadásul lehetővé tesz egy fiktív életet, ahol bármilyen képzelgés kiélhető, és ahol ki lehet elégíteni a személyiség gyengeségeit, amelyeket át kellett volna alakítani vagy legalább uralni kellene. Minden hetedik, 10 és 17 év közötti gyerek szexuális meghívásokat kap a neten keresztül erkölcstelen emberektől. 1988 óta a gyermekpornográfia 1500%-kal nőtt. Emellett bárki hozzájuthat minden szükséges információhoz, ha bombát akar készíteni, garázdaságot vagy emberrablást akar kitervelni. Röviden: bármilyen bűncselekmény klikktávolságnyira van.

Ezenkívül az internet a fontos kategóriába sorolta a mindennapos, apró-cseprő témákat. Olyan, mintha kiszabadult volna egy gigászi szellem, és mindenki úgy érzi, meg kell osztania másokkal a leghétköznapibb, személyes történéseit, sőt temérdek időt fordít arra, hogy mások hasonszőrű beszámolóit olvassa.

Nem ritka, hogy ezt a személyes kommunikációt, amely ily módon nyilvánossá és tömegessé válik, kihasználják a tolvajok és bűnözők, akik visszaélnek az információkkal, hogy betörjenek a hiszékeny milliók otthonaiba és személyes életterébe.

A közösségi oldalak terjedése, amelyek szinte csak virtuális világbeli barátságokat szülnek, nem segítik valódi barátságok szövődését, hiszen ha nincs konkrét kapcsolat az emberek között, az együttélés értékei sem verhetnek köztük gyökeret. Számítógépünk mögött elszigetelődni a valós világ és a jelenkorhoz tartozásunk kerülésének egyik módja.

Az emberek akkor gazdagodnak, amikor személyesen érintkeznek, hiszen az együttműködést tanulják, ahol mindenki a legjobb részét adja hozzá a közöshöz. Szükségünk van arra, hogy egy közösség tagjának érezzük magunkat, ez a közösség azonban nem lehet virtuális, mert akkor fiktív lesz.

Az üzletre zsugorodott oktatás is teret hódít a virtuális világban. Mintha elegendő lenne olvasmányokat, képanyagokat és véleményeket közreadni és teljesen mellőzni az élő ember közvetítését. De hogyan lehet virtuálisan formálni a jellemet vagy fejleszteni a jó ítélő- és megkülönböztető-képességet? Az oktatás és nevelés nem lehet gépiesített, és a webes oktatás nem helyettesítheti a közvetlen kapcsolatot a tanító és tanítvány között.

Mindent összevetve ne tulajdonítsunk az internetnek nagyobb fontosságot, mint amelyet megérdemel, és ne engedjük belerángatni magunkat hálójába. Használjuk felelősségteljesen.

Beatriz Diez Canseco
Az Új Akropolisz nemzetközi elnökhelyettese
 

 

Forrás: ujakropolisz.hu

Megtekintések: 86

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

- A kenyér szükséges és jó dolog, mégis vannak akik túl sokat fogyasztanak egészségi problémájuk ellenére. Ez nem a kenyér hibája;

- A bor finom, kellemes dolog, mégis vannak akik mértéktelenül fogyasztják, megbetegszenek. Ez nem a bor hibája;

- A csoki nagyon egészséges, finom dolog, mégis vannak akik "túlfogyasztják", megbetegszenek. Ez nem a csoki hibája.

 

Lehetne folytatni a sort, de csak annyit írnék, a cikk megállapításai nagyrészt igazak, de a felsorolt problémák nem az Internet hibái. Bizony azok emberi hibák.

Úgy gondolom, minden embertől, de főleg felnőtt embertől elvárható bizonyos mértékű önkontroll, önuralom - bár kétségtelenül könnyebb a hibát, a felelősséget másra kenni. Az önuralom egyébként az emberi civilizáció egyik alaptörvénye.

Kezdetben mindenkit elvarázsol az Internet, de idővel megtalálható az elfogadható mérték. Legalábbis ha valaki nem hajlamos a szenvedélybetegségre...

Egyenlőre talán ennyit - kevés időm lévén.

Egyetértünk. Így a cikk sem annyira az internetről szól, mint inkább az emberről, aki beleesik a direkt odaállított csapdákba. Ez bizony pszichológia. A mai marketing a vágy felkeltéséről és táplálásáról szól, csak az a termék, vagy szolgáltatás sikeres, amitől függővé válnak az emberek. Az önjelölt marketing guruk meg is mondják: mindegy az, hogy a terméked rosszabb, vagy drágább másokénál, csak készíts ilyen, meg olyan körítést, mutogass bögyös macákat, ígérj gazdagságot, boldogságot, egészséget és tied a piac. S tényleg, mintha egyre kevesebb gondolkodó ember lenne. Zsír.. 

Ha a cikk szempontjából nézem pl. a facebookot, akkor bizony szánalmas, ami ott folyik. Ha valaki szó szerint böffent egyet, akkor kialakul egy teljesen értelmetlen poénkodó beszélgetés, ha pedig más valaki értékes gondolatot oszt meg a világgal, legtöbbször senki nem szól hozzá, max néhány lájkot tud begyűjteni. Na ez minden, csak nem közösség... 

A másik hsz-ben is volt nagy igazság, hogy szinte ugyanezeket a figyelmeztetéseket lehetett mondani a rádióra, majd a tv-re is annak idején. S volt, aki már akkor, a múlt század közepén tudta mindezt. Álljon is itt példaként egy ilyen nagy ember néhány gondolata:

Nem sokat panaszkodtam, de mindig fájlaltam, hogy születésem helye, elsősorban azonban ideje miatt a technikai civilizáció kellős közepébe pottyantam, méghozzá abban az időszakban, amikor a technika és a kultúra útjai kettéváltak, és az előbbi föléje kerekedett az utóbbinak. Amikor a világ röfögő és fortyogó embertenyészetté alakult át, mely futószalagon gyártott kacatért töri magát; amikor a technikával szövetkezett és azt kiszolgáló tudomány iszonyú háborúk és mészárlások közepette nagy hangon ígéri, hogy nemcsak átalakítja, hanem megjavítja az ember életét, de semmi eredményt nem mutat fel e téren. Kora fiatalságomtól fogva rühelltem, hogy oly társadalomban kell élnem, mely hatalmas fejlődésen ment át, de filozófiai, etikai és erkölcsi szempontból lépésnyire sem jutott tovább Buddhánál, Szókratésznál vagy Krisztusnál, sőt szemmel láthatóan nem is kíván tovább jutni. Mindíg szégyenkeztem, hogy oly világban élek, melyben ruháink, bútoraink, sőt konyhaedényeink is messze maradnak kecsességükben, szépségükben és színezésükben a bronzkori ember, a mükénéi polgárok, vagy a reneszánsz szegényei csatjaitól vagy cseréptáljaitól; hogy az értelmiség jelentős része, szinte szemem láttára váltott át kultúremberből szakbarbárrá, míg a parasztság feladta ősi életformáját, hogy élete az iparvárosok reménytelen unalmába fulladjon, és legfeljebb a fürdőkádat, a mosogatót és a gázkályhát kapja cserébe mindazért, amit elvesztett. Egy társadalomban, ahol az élelmiszeripar fejlődése elvette az ételek ízét és az italok zamatát, ahol a tömegcikkeket irgalmatlanul leöblíttetik a vásárlók torkán a tökéletes reklámhadjárat segítségével, mely nemcsak ínyeink jó ízlését pusztítja el, de gondolatainkba és tudatunk alá is befészkelte magát, hízeleg híúságunknak, foglalkoztat, kondícionál és hülyít; egy társadalomban, ahol két értelmes ember nyájas beszélgetése oly erőfeszítést igényel az ellenséges közegben, hogy rövidesen nem lesz többé lehetséges; ami helyébe jön, a nagyvárosok bejáratánál vagy forgalmasabb útkereszteződésein ácsorgó autók utasainak ábrázatán látható, akik néma megadással fuldokolnak az ellenséges bezinbűzben, mintha csak természeti csapás lenne, és nem ők maguk hozták volna a világ nyakára. A rádiók alatt ücsörgő esti szomorúakat nézni még kétségbeejtőbb: ezek azt hiszik, hogy egy új világ hangját engedik magukhoz, és felfrissülnek tőle, holott vakondok, akik reménytelen periszkópjaikat nyújtogatják egy süllyedő világból.” 

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim – részlet



Halász mondta:

- A kenyér szükséges és jó dolog, mégis vannak akik túl sokat fogyasztanak egészségi problémájuk ellenére. Ez nem a kenyér hibája;

- A bor finom, kellemes dolog, mégis vannak akik mértéktelenül fogyasztják, megbetegszenek. Ez nem a bor hibája;

- A csoki nagyon egészséges, finom dolog, mégis vannak akik "túlfogyasztják", megbetegszenek. Ez nem a csoki hibája.

 

Lehetne folytatni a sort, de csak annyit írnék, a cikk megállapításai nagyrészt igazak, de a felsorolt problémák nem az Internet hibái. Bizony azok emberi hibák.

Úgy gondolom, minden embertől, de főleg felnőtt embertől elvárható bizonyos mértékű önkontroll, önuralom - bár kétségtelenül könnyebb a hibát, a felelősséget másra kenni. Az önuralom egyébként az emberi civilizáció egyik alaptörvénye.

Kezdetben mindenkit elvarázsol az Internet, de idővel megtalálható az elfogadható mérték. Legalábbis ha valaki nem hajlamos a szenvedélybetegségre...

Egyenlőre talán ennyit - kevés időm lévén.

Egyetértek, habár egy kicsit már én is függő vagyok.

    Én ugy gondolom,hogy Önmagában az Internet nem rejt nagyobb veszélyt a függőségnél.Kinek mit jelent hol a határ,mire használjuk azt.Abban látom a beszélgetést meginditó előzményeket hogy sokkal többről van szó!  Ez ugy gondolom egy általanos közösségi portál, ami  és aki

 

 

aki azért van fenn,mert szereti Siofokot a kulturát,a szorakozást,müvészetet,hagyományokat amit még ez a város megtudott örizni....mert gesaft uber allas,sajnos... további szép napot és jó lenne mint laikusok nem gyártani előre gyártott elméleteket,mik történhetnek velünk ha az internet közelében kerülünk.Ugy gondolom,mindenki felnött,magát felelős embernek vallja magát és saját életének kovácsa.


RSS

© 2012   Created by SióPort.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek